Megjelent a Magyar Református Presbiteri Szövetség „Presbiter” lapjának 2018/1 számában
A reformáció egyik fontos eredményének tekintjük, hogy az emberek kezébe akarta adni a Bibliát. Ehhez azonban előbb meg kel-lett tanítani őket olvasni, ami akkoriban nem volt természetes. Ez egymagában is indokolta az egyházi iskolák alapítását. Napjainkban, amikor kötelező az iskoláztatás, mi indokolja az egyházi iskolák fenntartását? A lehetséges indokok közül kettőt emelek ki:a nevelés előtérbe helyezését és a keresztyén erkölcsi normák megismertetését. „Küldjetek vesszőket, és mi nyilakat faragunk belőlük”. Ezt üzente Kálvin a gyülekezetnek, amikor Genfben megnyitotta az Akadémiát, 1559-ben. A „faragás” (nevelés) a személyiség alakításának feltétele, de csak a szükséges mértékig kell alkalmazni. Pál az erre való alkalmasságát Isten kegyelmének tulajdonítja (1Kor 15,10). Szükséges, hogy az egyházi iskola nevelőjét már hivatásának gyakorlása előtt (és alatt), Isten tegye alkalmassá feladatának végzésére. Így válhat a pedagógus követendő példává (1Kor 11,1).A Tízparancsolat (2Móz 20) a Bibliában az embernek Istennel és embertársaival valókapcsolatát határozza meg örök érvényűen. A mai felnőtt nemzedék egy részének a Tízparancsolat ismerete sem természetes, még kevésbé az elfogadása. Ez a hiány társadalmi feszültséghez vezet. Van olyan modernnek nevezett pedagógiai irányzat, a szülők egy része is úgy gondolkodik, hogy az iskola feladata az írni-olvasni tanítás mellett a tudományok alapjainak elsajátíttatása. A gyermek személyiségének alakulását szabályokkal nem kell korlátozni. Pedig a harmonikus fejlődés előfeltétele a jogok és a kötelességek ismerete, betartása. Szemléletformáló hatása van annak, ha elfogadjuk, hogy a gazdag élettelen és élővilágnem állhatott elő magától, hanem Isten alkotása. Ez hitünk alapja, amelynek ellenkezőjét a tudomány nem tudja bizonyítani. A Teremtőtől az ember azt a feladatot kapta, hogy a teremtett világot fenntartsa, „művelje” és „őrizze” (1Móz 2,15). A Föld tehát nem a tulajdonunk, hanem őrizői vagyunk, a következő nemzedéknek el kell számolnunk, hogyan sáfárkodtunk a ránk bízottakkal. Minden tantárgyban megvan a lehetőség, hogy kiderüljön a tanító keresztyén értékrendje, gondolkodása. Sokszor tapasztaltam, hogy a diákok erre jobban odafigyelnek, mint ha ugyanazt a vallásórán hallják. A továbbiakban főleg a természettudományos tantárgyakból vett példák, és azok bibliai vonatkozásai következnek.
A víz
Először is tisztázzuk, hogy a kémiailag tiszta víz is ásvány, nem csupán a különféle oldott sókat tartalmazó ásványvíz. Ha néhányszoros nagyításban szemügyre vesszük a hópelyheket, szemünkbe tűnnek a változatos szerkezetű, de egyaránt hatszöges szimmetriájú vízkristályok. Földünk felületének kétharmadát víz borítja. A víz egyedülálló tulajdonsága, hogy ellentétben a többi folyadékkal, csak +4 C°-ig hűtve csökken a térfogata, ha tovább hűtjük, ismét tágulni kezd, egészen addig, amíg szilárd halmazállapotúvá nem válik. Az állóvizek alján pedig ilyenkor megmarad a négyfokos víz. Ez az oka annak, hogy a jég úszik a víz felszínén. A jég jó hőszigetelőképességének köszönhetően a mélyebb vizek nem fagynak be fenékig, és nem pusztul ki belőlük az élet. A víz nagy faj hőjének következménye a tengerparton az éghajlatszélsőségeinek mérséklődése. Testünk tömegének hetven százaléka víz, amely tehát nem csak körülöttünk, hanem bennünk is létfontosságú. A Bibliából most csak néhány olyan szakaszt veszünk szemügyre, ahol a víz ugyancsak élet-halál kérdésévé válik. Már a Biblia első könyvének elején olvasunk a vízről. A teremtés kezdetén, amikor „a föld még kietlen és puszta volt, … Isten Lelke lebegett a vizek fölött…”. A víz és a száraz szétválasztása után kezdődött a növények teremtése a szárazföldön, az állatok teremtése a tengerben (1Móz 1,1-21). A hatodik napon,utoljára teremtett ember hamarosan szembeszáll Isten akaratával, ezért büntetésből el kell hagyniuk az Éden kertjét. Aztán bekövetkezik az első testvérgyilkosság is (1Móz 4,1-8). Amikor a gonoszság továbbhatalmasodott, Isten elhatározta, hogy özönvízzel pusztítja el a földet. Egyedül Nóé és családja menekült meg a bárkában.
Isten szövetséget köt Nóéval. Az esőcseppeken megtörő, színeire bomló fehér fény, a szivárvány íve a jel, hogy Isten nem pusztítja el többé özönvízzel a földet(1Móz 6-9). Az éhínség elől Egyiptomba menekült Jákób és fiai, a fáraónak József iránt kinyilvánított jóakaratából a Nílus deltájában, a jól termő földön nagy néppé növekednek. Négyszázharminc év elteltével, egy másik fáraó, már rabszolgák módjára bánik velük. Mózes kapja Istentől a feladatot, hogy vezesse ki a népet Egyiptomból. A fáraó csak a tizedik csapás, az egyiptomi elsőszülöttek elpusztulása után engedi el a népet. A kivonulás után a fáraó megbánja engedékenységét és üldözőbe veszi őket. A Vörös-tengernél ér a nyomukba. Izráel előtt a víz kettéválik, megmentőjük lesz, száraz lábbal kelnek át. Az egyiptomiak harci kocsijait, lovasait, egész haderejét pedig elborítják a hullámok (2Móz14). Az Újszövetség keletkezése idején a keresztelés a gyülekezetbe való felvételt jelentette. Jézus is elmegy fellépése kezdetén Keresztelő Jánoshoz a Jordán mellé, és megkeresztelkedik (Mt 3,13-17). Mennybemenetele előtt elkötelezi tanítványait, hogy hirdessék az evangéliumot minden népnek, és aki hisz, azt kereszteljék meg (Mt 28,19-20; Mk 16,15-16). Az első pünkösd alkalmával, a Szentlélek kitöltetése és Péter apostol nagy hatású beszéde után egyetlen napon mintegy háromezren keresztelkedtek meg (ApCsel 2). Fontos jól értenünk, „a keresztség nem a test szennyének lemosása,”nem is az üdvösség garanciája, hanem arra valóemlékeztetés, hogy Isten megtartja a szavát, és aki hisz, annak üdvösséget ad. Nóé és családja példája a keresztség ószövetségi előképe, akik nem vesztek el az özönvízben, hanem a bárkában víz által megmenekültek (1 Pt 3,20-21). És végül: a kereszteléskor kiöntött víz a Bárány Jézusban való hit által „élet vize” lehet számunkra (Jel 7,17).
